Kérdések- válaszok

Pszichológia KonyvekAz alábbi rövid összefoglalóban összegyűjtöttem azokat a kérdéseket, amelyek leginkább foglalkoztatják a pszichológiai segítségért fordulókat.

Mi a különbség a pszichológus és pszichiáter között?

A pszichológus bölcsészeti diplomát szerez, a pszichiáter orvosi diplomát. Az orvosi diploma utána lehet letenni a pszichiáter szakvizsgát, ezután lehet valaki pszichiáter.

    A pszichológusok is specializálódhatnak, ők klinikai, tanácsadó, pedagógiai vagy munkapszichológiai szakvizsgát tehetnek. A pszichiáter, mivel orvos, felírhat gyógyszert, a pszichológus nem. A pszichológusok képzésében a lelki folyamatok megismerésén, a pszichiáterekében a testi és lelki folyamatok kölcsönhatásán van a hangsúly.

Milyen pszichológust/pszichiátert érdemes választani?

    Nincsen általánosan alkalmazható un. “aranyszabály”. Ezen a területen a két személy és a választott módszer összeillésén nagyon sok minden múlik. Aki az egyik embernek elég jó pszichológus/pszichiáter a másik embernek esetleg nem. Viszont érdemes keresni, és energiát fordítani a keresésre.

    A terápiás kutatások kiemeltek néhány fontos szempontot, amit érdemes szem előtt tartani a keresés közben. Azok a kezelések bizonyultak hatékonyabbnak, függetlenül az alkalmazott módszertől, ahol a kliens a pszichológusát/pszichiáterét empatikusnak, elfogadónak és őszintének látta. Ez persze attól is függött, hogy ő maga mennyire tudott megbízni benne, és őszintének lenni hozzá. Amikor tehát kezelőt választ, érdemes magának feltennie a kérdést, hogy sikerült-e a találkozás alkalmával őszintének lennie, és érezte-e, hogy a kezelője tudott-e erre reagálni, elfogadta-e Önt.

    Ön valószínűleg azért fordul pszichológushoz vagy pszichiáterhez, mert nehézségei vannak az életében, ezért nagyon fontos, hogy ezekről mennyire tud beszélni a kezelőjével, mit és hogyan tudnak kezdeni ezekkel. A kezelés főleg arról szól, hogy hogyan tud megbirkózni valamivel, amivel eddig nem, ezt a folyamatot pedig nem csak jó, kellemes érzések kísérhetik. A találkozás után tehát érdemes feltennie magának a kérdést, hogy mennyire kapott új szempontokat, mennyire motiválta a találkozás, milyen érzéseket keltett és miért. Ezután még érdemes lehet ezekről az érzéseiről és gondolatairól is beszélgetnie a kezelőjével, mert értékes információkhoz juthat Önmagáról.

Milyen fajta módszerek vannak, hogyan válasszunk módszert?

    A lelki élet működéséről több módszertani modell is született. Az alábbiakban megpróbálok némi segítséget nyújtani ehhez, avval, hogy felvázolom a teljesség igénye nélkül, a ma leggyakrabban alkalmazott pszichológiai módszereket és formákat. A fontos szempont itt, hogy Ön tudja kiválasztani, hogy melyik az, amit magához közel érez, és a kérdésének a megoldásához közelebb visz, hiszen  ezeknek a modelleknek  mind meg vannak a maguk előnyei és hátrányai, mind hatékonyak tudnak lenni. Minden(re) /módszerre/ igaz az, hogy a pszichológiai munkába mindkét félnek energiát kell fordítania ahhoz, hogy sikeres lehessen.

    I. Egyéni foglalkozások: A beszélgetés két ember között történik, akkor ajánlott, ha a személynek olyan problémája van, mely főleg őt érinti, szeretné jobban megérteni és megküzdeni vele, vagy mélyebb önismeretet szeretne szerezni.

    Az idő szerint elkülönítünk egy-négy alkalmas konzultációkat, melynek középpontjában valamilyen jól megfogható kérdés tisztázása áll, tíz-húsz alkalmasrövid terápiákat, melynek célja valamilyen jól körülhatárolható kérdés megoldásának a segítése, és hosszú terápiákat, melyek mélyebben fekvő, sok mindennel összefüggő kérdések felderítésére és megváltoztatására szolgálnak.

1. Pszichoanalitikus modell: A modell célja a kliens kérdése mögött meghúzódó kiindulási okok feltárása, ezek tudatosítása, és az elnyomott érzések felszínre hozása, megélése. Fontos szempont a kliens és a kezelő között kiépülő kapcsolattal való foglalkozás, hogy hogyan jelenik a kliens másokkal való kapcsolata a kezelőjével kapcsolatban, hogyan tud ezen változtatni. Az analitikus helyzet általában strukturálatlan, a rendelkezésére álló időben a  kezelő nem határozza meg, hogy a kliens miről beszél és hogyan. A strukturálatlanság segíti a személyt, abban, hogy előhozza rejtettebb érzéseit, és megélje azokat.

2. Viselkedéstudományi modell (kognitív-viselkedéses): A modell célja a problémát okozó tanult reakciók és gondolatok feltárása és megváltoztatása. A személy megtanítása arra, hogy hogyan tudja elsajátítani a számára kívánatos viselkedéseket és gondolatokat. Strukturált, tréning jellegű, melynél a kezelések forgatókönyve, a kezelés hossza előre beszabályozott, a kliens házi feladatokat kap és gyakorol.

3. Humanisztikus modell: A modell azt hangsúlyozza, hogy szabad, fejlődni képes személyek vagyunk, akik képesek a változásra, a kliens maga irányítja életét, a kezelő vele van, őszintén és nyíltan beszél vele, és elfogadja. Ez a nyílt együttlét az, ami segíti a kliens abban, hogy megtalálja a fejlődéshez vezető utat.

    II. Család és párterápiák: Ha a kérdés egy családot vagy egy párt érint, akkor a leghatékonyabb módszer a család és párterápia, ami lehetőséget teremt arra, hogy a család vagy pár együtt dolgozzon az őket érintő kérdésen. A terápiák célja nem az, hogy összehozzanak egy párt vagy családot, hanem, hogy segítsék a személyek közötti párbeszédet, hogy változtatni és változni tudjanak.

    III. Csoportterápiák: Ha a kérdés főleg a társas helyzetben jelentkezik, vagy egy olyan kézség elsajátításához kapcsolódik, melyet el lehet sajátítani csoportban, akkor érdemes lehet inkább a kevésbé költséges csoportterápiákon gondolkozni. Néhány csoportterápiás módszer:

1. Pszichodráma: A belső lelki élet, illetve a társas élet megjelenítése és megoldása dramatikus eszközökkel. A pszichodráma a színház és a terápia ötvözése, mely egyrészt művészet, gondolkodásmód és terápiás eszköz is egyben. Létezik kétszemélyes helyzetben használható változata is, amit monodrámának neveznek.

2. Mozgás és Táncterápia: A test és a lélek közötti kapcsolat feltárására szolgáló terápiás irányzat, mely ugyancsak ötvözi a művészetet a terápiával.

3. Autogén Tréning: A pszichológia “ginseng gyökere”, ahhoz segít hozzá, hogy meg tudjon tanulni ellazulni, hogy megnyugtassa saját magát, és kapcsolatot tudjon kialakítani a testével. Alapszinten feszültségoldásra alkalmas, segít elcsendesíteni az elmét., és evvel rálátást biztosít a problémákra.

4. Csoportanalízis: A pszichoanalitikus technika csoport változata, melyben a személyek nemcsak a kezelőjével, hanem a többi csoporttaggal együtt tárják fel egymás rejtett érzéseit és gondolatait.

Mennyi ideig tart egy kezelés?

Általánosságban az mondható el, hogy minél nehezebben megfogalmazható, mélyebben gyökeredző, és kiterjedtebb egy kérdés annál több idő szükséges a megváltoztatáshoz.

    Egy további szempont a személy motiváltsága, az, hogy mennyire szeretne, és hajlandó változtatni az életén. Általában a tünet, ami elvezeti az embereket a pszichológushoz vagy pszichiáterhez lehet, hogy számtalan más dologhoz is kapcsolódik, amit  a személy már megszokott, esetleg ragaszkodik is hozzájuk. Ahogy rájön arra, hogy hogyan kapcsolódik a kérdése az élete többi területéhez, úgy lehet egyre nehezebb a változtatás is. A pszichológiai munka célja megtalálni, hogy hogyan lehet összhangba hozni ezeket, hogy lehet valami új összhangot teremteni a régi élmények és viselkedés átdolgozásával.